Vitányi Csaba | Miskolci Szimfonikus Zenekar

Jelenlegi hely

Vitányi Csaba

Született: 
1972.12.22
Szólam: 
1. hegedű
Kedvenc színed: 
égszínkék
Kedvenc ételed: 
gyümölcsleves
Kedvenc italod: 
tiszta víz
Kedvenc filmed: 
Casablanca
Kedvenc könyved: 
nincs
Hangszer márkája, típusa: 
Holló Bence 2004-ben készített hegedűje
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

A genetika csodája választásom alapja. Édesapámnak jó zenei hallása, ritmusérzéke és énekhangja volt, tőle örökölhettem. 1980-ban az általános iskolában a miskolci Egressy Béni Zeneiskola tanárai dr. Farbaky Gézáné vezetésével meghallgatást tartottak. Szüleim ennek eredményeként írattak be az akkor indított előképzős szolfézs csoportba. Heresz Judit tanárnő ismertette meg velem a hegedülés alapjait. Ő a zenekarban is játszott és néhány alkalommal elhívott zenekari próbák hallgatására; különösen, amikor hegedűs szólisták érkeztek. Abban az időben kezdett megfogalmazódni bennem, hogy zenei pályára készüljek. Később a sikeres szakközépiskolai felvételi után vált a napi gyakorlás céltudatosabbá. Deák Ágnes tanárnő főiskolai osztályában "nyílhatott ki előttem a világ" szakmai értelemben. Neki köszönhetem mindazt, amit a hegedűjáték és vonós kamarazene mikéntjeiről megtanulhattam. Gál Károly tanszakvezető tanár úr - aki zenekarunk akkori első koncertmestere volt - másodéves hallgatóként kért meg az első hegedű szólamunk kisegítői feladataira. Ezáltal ismerkedhettem meg a szimfonikus zenekari repertoár alapműveivel és a zenekari műhelymunka mikéntjeivel 1997-ben.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

A zeneiskolai előképzős szolfézscsoportba néhány hónap után Heresz Judit tanárnő hangszer bemutatót tartott. Ezt követően volt lehetőség kipróbálni és ismerkedni a hegedűvel és a vonóval. Az akkor szerzett élmények és a kíváncsiság motivált. Tanárnő személyisége és szeretetteljes zenepedagógusi módszerei szerettették meg velem a hegedűt és a kamarazenét.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Legemlékezetesebb az első koncert és darab, amelynek szólamát néhány nap alatt kellett megtanulnom. Richard Strauss: Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeménye. Kedvenc zeneszerzőm több is van: J.S. Bach és életműve; Mozart; Mendelssohn. Zenekari művek közül Rachmanyinov: Szimfonikus táncok.

 

Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!

Komoly, szorgalmas, következetes.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

A zeneszerzők mondanivalóját kottába írt szándékuk szerint legjobb tudásom szerint interpretálni a mindenkori közönségnek. Megérni azt, hogy mindezek között méltó egzisztenciális megbecsülésben részesüljön társulatunk egésze, ha már az életünket tettük fel hivatásunkra.

 

Sokat emlegetted a kamarazenét, mint életed meghatározó részét. Milyen pluszt ad ez a típusú zenélés a nagyzenekari munkához?

A kamarazenélés adja azt az alapvető hozzáállást hangszerjátékosként, amire a nagy zenekari tuttiban is szükség van; "frissen tartja" a zenei érzékszerveinket. Az a fajta egymásra figyelés, ami alatt a saját és a többi szólamot játszó művésztársakkal - elsődlegesen auditív, másodlagosan vizuális módon - kommunikálhatunk, zenei értelemben együtt lélegezhetünk a zenekari gyakorlatban is kívánatos, hatékony és célravezető zenei magatartásbeli mód lehet. Ez párosul az adott karmesteri instrukciók megvalósításával, ahol az egyéni hangszeres játékmódot kellene tudni beilleszteni egy-egy adott szólam, majd tágabb értelemben a zenekari hangzás zeneszerzői szándék és karmesteri elképzelés által megkívánt harmonikus egészébe.

 

Mitől jó zenész, a jó zenész szerinted?

A jó zenész kifejleszti magatartásbeli (nem csupán művészi értelemben) intelligenciáját: minden akusztikai közegben felismeri a szükséges játékmódot, folyamatosan karbantartja napi szorgalmával hangszeres képességeit; alázattal képes és hajlandó előadni azt a zenei "szerepjátékot", amire éppen az adott előadandó műben szükség van. Felismeri a szólamok szövetében mikor kell "szólista vagy kísérő" zenei feladatot interpretálnia. Figyelmesen együttműködik a karmesteri alkotó instrukciókkal és részese lehet a zenemű tanulási folyamatán túl, - jutalmul mediátorként - mindannak, amit a közönség befogadó oldaláról katarzisnak hív.

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Lélekemelő a zenekari muzsikus számára az őszintén csillogó kíváncsi gyermeki tekintet éppúgy; mint az értő fülekkel és tekintetekkel a katarzist átélő közönség részéről érkező mosoly, hosszú taps. Ezek mellett olykor megszólítanak utcán, boltban, hogy a fentebb említett élményeiket, érzéseiket szavakban is elmondhassák, megfogalmazzák. Ezeknek összegzésként kaphattam szülővárosom elismeréseként 2013-ban a Reményi Ede zenei díj egynegyed részét kollégáimmal közösen.