Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Zenész családban nőttem fel, két nagyobb testvérem is zeneiskolába járt. Mivel szüleim és a zenetanárok bennem is láttak fantáziát, így engem is beírattak. Ezek után a miskolci Konzervatóriumba jártam, majd Szegeden diplomáztam. Iskolák után több zenekarban is játszottam, ahol különböző zenekari stílusokkal találkozhattam. Majd a Miskolci Nemzeti Színházban töltöttem pár évet, végül a Miskolci Szimfonikus Zenekar mellett döntöttem.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Zeneiskolában hegedű és zongora főtanszakos voltam, mikor Konzervatóriumba mentem, döntenem kellett, és a hegedű volt a kedvesebb számomra.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Annyira gazdag a kedvelt zeneszerzők palettája, hogy dönteni igazán nem tudnék. Műfajokból szinte bármit szívesen játszom, a legkedvesebb a romantika.
A legemlékezetesebb pillanat Kobayashi Ken-Ichiro vendégeskedése a zenekarnál. A zene és a zenészek iránti szeretete, alázatossága, bölcsessége, erős egyénisége felejthetetlen emlékeket hagyott bennem.
Jellemezd magad 3 szóval!
Visszahúzódó, álmodozó, céltudatos
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Hogy a zene mind játékosra, mind pedig hallgatóra olyan hatással bírjon, hogy az emberi szíveket és lelkeket jobbá tegye.
Említetted, hogy több zenekarban, többféle stílusban is kipróbáltad magam, mielőtt a Miskolci Szimfonikus Zenekarhoz kerültél. Mi tart itt mind a mai napig?
Szeretem ezt az együttest, a mai napig szívesen jövök ide; nem dolgozni, sokkal inkább valamit közösen alkotni, valami szépet létrehozni, ami kedves a szívünknek, lelkünknek.
A kollégák megbecsülését mutatja irányodba, hogy az Évad Zenésze díjat is magadénak tudhatod, illetve a koncertmesteri próbajátékon is kimagasló eredményt értél el…de sok dolgot felsorolhatnék még. Mit gondolsz mivel érted el ezt a fajta megbecsültséget? Milyen érzés számodra egy ilyen közegben dolgozni?
Nem a díjakért teszem, amit teszek. Természetesen jól esik az elismerés, de még jobban egy mosoly, egy kézfogás. Kérdésedre válaszolva: Szeretem, amit csinálok, és ez lehet, hogy látszik is egy icipicit.
Felemelő, a szó legnemesebb értelmében szórakoztató, és nem utolsó sorban, inspiráló ilyen közegben dolgozni.