Ny. Tatai Dorisz | Miskolci Szimfonikus Zenekar

Jelenlegi hely

Ny. Tatai Dorisz

Született: 
1984.03.23
Szólam: 
2. hegedű
Kedvenc színed: 
fekete
Kedvenc ételed: 
fagylalt
Kedvenc italod: 
nincs
Kedvenc filmed: 
nincs
Kedvenc könyved: 
nincs
Hangszer márkája, típusa: 
Ranga Lajos, hegedű
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Zeneiskolában a hegedű tanár nénim ajánlotta, hogy érdemes lenne elgondolkodnom a zenei pályán, és mivel szerettem a hangszeremen játszani, úgy döntöttem megpróbálom. Sikeresen felvettek az egyik budapesti konzervatóriumba, majd onnan a miskolci főiskolára sodort az élet. Akkoriban volt lehetőségünk a főiskola mellett dolgozni, így kerültem a Miskolci Nemzeti Színház zenekarába, majd 3 év után váltottam és a Miskolci Szimfonikus Zenekarnál kaptam állást.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Már óvodásként ismerkedtem a zenével. Egy nagyon kedves hegedű tanárnéni (Szabó Tivadarné Éva néni) tartotta a foglalkozásokat, aki megnézve a kezeimet azt mondta: “Ennek a lánynak jó a hallása, megfelelőek az ujjai, hozzám kell járnia hegedülni!” Szívesen választottam ezt a hangszert, így kerültem Éva nénihez a zeneiskolába.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Kifejezetten kedvenc zeneszerzőm és művem sincs, talán a romantikus darabok állnak hozzám a legközelebb, de szívesen játszom barokkot is.

Nagyon kedves emlék számomra, amikor Kobayashi Ken Ichiroval készülhettünk egy koncertre.

 

Jellemezd magad 3 szóval!

Határozott, céltudatos, dinamikus

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Nincsenek nagy vágyaim. Jó muzsikát játszani, jó muzsikusokkal, jó helyen. Valami igazán jót alkotni.

 

Említetted, hogy Budapestről Miskolcra sodort az élet. Miért? Sosem vágytál vissza?

Érettségi után első körben Miskolcra vettek fel, és nem szerettem volna emiatt 1 évet halasztani, hogy újra megpróbáljam Pestet. Akkor talán egy kicsit sajnáltam, így utólag azonban nem bánom, mert főiskolai éveim alatt sok tapasztalatot szerezhettem mind tanítási, mind zenekari gyakorlatban. Így mire megszereztem a diplomát, már zenekari állásom volt. Szeretek itt élni, nyugalmasabb, mint Pest volt.

 

Idézlek: „Jó muzsikát játszani, jó muzsikusokkal, jó helyen!” Ezt kifejtenéd? Milyen számodra a jó muzsika, milyenek a jó kollégák és hol van a jó hely?

A jó muzsika alatt azt értem, amikor a közönség lelkét sikerül megérinteni és bennem is olyan érzéseket mozgat meg, amiket ritkán érez az ember. Jó kolléga, aki partner ebben, hogy ez létrejöjjön. És nyilván egy impozáns, jó akusztikájú helyszín még könnyebbé teszi, hogy az ember maradandót alkosson a zene által.