Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Állítólag, már karon ülő kisbabaként örökké danolásztam. Ez később is megmaradt és nagyon szerettem táncolni is. Ezért a szüleim, akik zeneszerető emberek voltak, úgy gondolták beiratnak a zeneiskolába...
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Zongorázni szerettem volna (akkor, az volt a divat ), de sajnos az anyagi helyzetünk „csak” egy hegedű vásárlásra volt alkalmas. Nálunk (Szatmárnémetiben) saját hangszerrel kellett rendelkezni. Középiskolás koromban egy koncerten Ruha István játszotta a Brahms hegedűversenyt. Akkor eldöntöttem, én is hegedűs leszek és ezzel a művel fogok diplomázni. Ez aztán így is lett!
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Ezek után, világos, hogy Brahms az egyik kedvenc zeneszerzőm. De igazából Haydn az, akit bármikor szívesen hallgatok. Lenyűgöz a szellemessége és színessége! A Németországban 10 évet eltöltött éveim alatt, nagyon sokat tanulhattam és játszhattam műveket, szimfóniákat, a kedvenceimtől. Imádtam. Később, Magyarországra településem után, végre megismerhettem a magyar zene mélységeit, csodálatos zeneszerzőink Bartók és Kodály műveit.
Jellemezd magad 3 szóval!
Bár a zenészpálya miatt le kellett mondanom a táncról, amit imádtam, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a hivatást választottam. Ugyan, soha nem lehet letenni, lazsálni, de folyamatos töltődést ad!
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
A legnagyobb öröm számomra, hogy a zene és zenélés által, örömet lehet szerezni embertársaimnak!
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J
Számtalan zenei élményben volt részem, igazán elmondhatom, hogy az eddigi pályafutásom alatt, eljátszhattam a zeneirodalom legcsodálatosabb műveit, kivaló karmesterek irányítása alatt. Hosszan sorolhatnám, hogy melyek a legnagyszerűbb élményeim, de talán egy rendkívül emlékezetes koncert- produkció Verdi Requiem, Erich Bergel vezetésével nagyon bennem él.
Milyen különbséget látsz a német és a magyar zenei élet között?
Talán azt tudnám mondani, hogy többet játszanak Németországban barokk és régi zenét és nagy hagyománya van az oratorikus műfajnak. Ott nagyon sok „laikus” szerelemből zenél, vagy éppen kórusban énekel. Ez Magyarországon nem jellemző, legalábbis nem olyan mértékben.
Régóta vagy a zenekar tagja. Hogyan emlékszel vissza, milyen volt pályakezdőként idejönni?
10 év után talán már nem teljesen pályakezdő az ember, de az biztos, hogy én sok újdonsággal, teljesen új művekkel találkoztam mikor ide jöttem. Azt nem felejtem el, hogy az első koncerten, amin közreműködtem Kodály Galántai táncok és Bartók Concerto szerepelt. Ezekkel addig még nem találkoztam.
Lányod is a Zenekar tagja. Milyen érzés látni őt munka közben? A kezdetektől támogattat a szakmaválasztásban?
Carla az én boldogságom és büszkeségem! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, amikor együtt, egy pultban muzsikálunk. Már kisgyerekként megfertőződött a zene által, ugyanis amikor nem tudtuk megoldani a felügyeletét (nagyiék sajnos nem voltak a közelben), ott lebzselt a próbákon és a koncerteken is. Gyermekdalok mellett néha skálát vagy egy-egy kis részletet dúdolászott valamilyen szimfonikus műből. Nem volt kérdés, hogy milyen pályát fog követni, mert a készségei, tehetsége is ezt erősítette.
Mivel töltöd szívesen az idődet, ha éppen nem dolgozol?
A zenei pályával párhuzamosan tanultam többféle módszert, amivel támogatni, segíteni tudom embertársaimat, hogy könnyebb és boldogabb legyen az életük. Ezt életfeladatomnak tekintem.