Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
1968-tól jártam a Fazekas úti zene-tagozatos általános iskolába. Ha jól emlékszem 1970-től kezdtem hegedülni. Szóval innentől vagyok testközelben a hangszeremmel. Középiskolában Bunyák Jánoshoz jártam, a főiskolát pedig Gál Károlynál végeztem. Gál tanár úr már akkor a szimfonikus zenekar koncertmestere is volt, és teljesen természetes volt, hogy főiskolás korunktól a zenekarban először kisegítőként, majd részmunkaidőben muzsikáltunk. Diploma után; 1983-tól pedig megszakítás nélkül tagja vagyok az együttesnek.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Én zongorázni szerettem volna. De az iskola akkori hegedűtanára dr. Dégi Lászlóné az osztály minden gyerekét kipróbálta, kinek hogy áll a kezében a hegedű. S mivel nem volt otthon zongoránk, és ezek szerint nem fogtam meg nagyon fakezűen a hangszert, Pötyi néni eldöntötte, hogy hegedülni fogok.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Nem szeretném kikerülni a kérdést, de kevés lenne a rám szánt egy oldal. 35 év alatt annyi darabbal, fantasztikus szólistával, karizmatikus karmesterrel kerültem kapcsolatba, hogy nehéz lenne csak egy sima listát készítenem.
Jellemezd magad 3 szóval!
Türelmetlen, türelmes, és fele királyságomat odaadom egy jó poénért.
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Jó lenne , ha fizikálisan, és mentálisan is 100%-ot tudnék nyújtani, amíg a zenekar tagja vagyok.