Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Szüleim, Nagy Ferenc és N. Welther Ilona a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapító tagjai voltak, így a zene és a zenekar közelében nőttem fel a mikulás babazsúroktól a várkoncertekig. A zenei pálya mellett akkor döntöttem végleg, amikor az Egressy Béni Zeneiskolában az iskolai zenekarban kezdtem játszani, nagyon élveztem. Az volt a legnagyobb és legmeghatározóbb élmény számomra a zeneiskolai években. Már középiskolás koromban kisegítettem a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, főiskolásként pedig 1985-ben tagja lettem.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Szüleim elmondása alapján tudom, hogy kisbabaként nagyon sírós voltam. Előfordult, hogy apukám éjjel is elővette a hegedűt, hogy csendben maradjak. Majd állítólag 4 évesen kezdtem hegedülni. Édesapám a szimfonikus zenekar koncertmestere volt, és hegedűt tanított a zeneiskolában. Nála kezdtem és nála is fejeztem be zeneiskola hegedűtanulmányaimat.
Középiskolában és főiskolán Gál Károly, a szimfonikus zenekar koncertmestere volt a tanárom.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Nagyon sok kedvencem van. Vivaldi felhőtlen optimizmussal átitatott darabjaitól, Brahms mély érzésű szimfóniáin keresztül, a szimfonikus könnyűzenéig. Egyet lehetetlenség kiválasztani! Legemlékezetesebb pillanatokból is igen sok van. Kobayashi-tól kezdve Erich Bergelig, három órán keresztül csak Brahms szimfóniák csak lassú tételekből álló kurzuspróbától, az Ágoston András által előadott Beethoven hegedűversenyig, ahol elfelejtettünk belépni a zenekari résszel, annyira elvarázsolt a játékával. Egy koncert első percében elszakadt A-húromtól - aztán végig a nélküle való hegedüléssel- a Bolyki Brotherssel közösen előadott Paganini: Perpetuum mobile-ig...
Jellemezd magad 3 szóval kérlek!
optimista, komolyan vidám, néha túl őszinte
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Szerencsésnek érzem magam, hiszen nagy vágyam volt, hogy Vivaldi: A négy évszak c. művét eljátszhassam szólistaként a zenekar koncertjén. 2015-ben ez teljesült is a zenekari tagságom 30 éves jubileuma évében. Jutalomjáték volt! Zenekari muzsikusként a legnagyobb vágyam, hogy minden koncerten olyan élményt tudjunk nyújtani a közönségnek, ami maradandó és lelki felüdülést ad az embereknek.
Koncertmesterként miben látod a zenekari egység kulcsát? Véleményed szerint mi kell ahhoz, hogy olyat tudjon nyújtani az együttes a közönségnek, ami maradandó élményt, lelki felüdülést jelent?
Minden zenekari muzsikustól, legyen az koncertmester, szólamvezető, vagy vonós szólam 5. pultjában játszó művész, a legfontosabb a zene és a többiek felé mutatott alázat. Sem erőből, sem magamutogatásból nem lesz egységes a zenekar. Félre kell tenni koncert alkalmával az egot, és együtt lélegezni a karmesterrel, a szólistával, a zenekari szólistákkal és a szólam többi tagjával. Ha mindenki szívvel lélekkel vesz részt a koncerten a mű előadásában, azt érzékeli a közönség, és nincs annál nagyobb siker, mint amikor a hangverseny végén a közönségre kitekintve a meghatódottságtól könnyező embereket látni a sorokban. Ezért érdemes!
Említetted, hogy gyermekkorodtól közel állt hozzád a muzsikus élet. Sosem fordult meg a fejedben más hivatás?
Kisgyerekkoromban, úgy képzeltem, utcaseprő leszek - mivel nem értettem semmihez-, majd az iskolát elkezdve tanítónő akartam lenni, egy időben pedig régész. Zene közelében nőttem fel, de mindig nagyon szerettem a képzőművészetet, leginkább rajzolni, festeni szerettem. Sajnos nem volt módom behatóan foglalkozni a rajzzal a sok zeneiskolai órám miatt, de ez a vágy felnőtt koromra is megmaradt. Úgy gondolom, hogy gyönyörű hivatás hangszeres művésznek lenni, de a koncert csak egyszeri alkalom, elmúlik, a képzőművészeti alkotásokat azonban sokáig láthatja, kézzel foghatja az ember.
A gyermekeim waldorf iskolába jártak, és az ottani művészet központú oktatás hatására, látva a gyermekeim munkáját, beleszerettem az üvegfestésbe. Évekig készítettem festett üvegtárgyakat és tükröket. Néhány éve alkalmam nyílt elkezdeni egy foltvarró tanfolyamot. Azóta is tart a "szerelem", szívesen varrok táskákat, díszpárnákat, faliképeket.
De a saját házam falait is saját kezűleg festettem kicsit kreatívabb módon a szokásosnál, mozaikoltam, és még a tervezőnek és kőművesnek is adtam ötleteket a terek kialakításához.
Jelenleg a telkünkön lévő faházat építgetjük nem szokványos módon.
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy 2014-ben megkaptam Miskolc város zenei díját, a Reményi Ede díjat!
Szakmai szempontból fontos számomra, hogy 1983-ban a Koncz János Országos Hegedűversenyen a legjobb 8 között szerepeltem, hogy 2011-ben felnőtt fejjel elvégeztem a mesterképzőt, hogy 15 évig tanítottam Emődön a zeneiskolában, és hogy a Reményi Ede Kamarazenekar alapító tagja vagyok, amely 1981 óta ma is folyamatosan működik.
Kedves, megtisztelő emlék, amikor Németországban, Mahrlban Ágoston András hegedűművész meghívásra játszhattam a zenekarában.
Sajnos szüleim már nem élnek, ezért szívesen gondolok vissza arra a néhány hónapra, amikor mindhárman egyszerre dolgozhattunk a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, és mivel mindkét gyermekem a zenei pályát választotta, arra is büszke vagyok, hogy akadt már néhány olyan hangverseny, amelyen mindhárman egy színpadon muzsikálhattunk, remélem nem utoljára!