Járdány Krisztián | Miskolci Szimfonikus Zenekar

Jelenlegi hely

Járdány Krisztián

Született: 
1982.11.11
Szólam: 
Fagott
Kedvenc színed: 
zöld
Kedvenc ételed: 
Habart bableves
Kedvenc italod: 
szörpök
Kedvenc filmed: 
Louis de Funes filmek
Kedvenc könyved: 
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Hangszer márkája, típusa: 
Püchner
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Talán inkább a zene talált meg engem. Nem volt zenész a családunkban, de mindenki nagyon szeretett zenét hallgatni. Óvodás koromtól tanultam zenélni és valahogy onnan már ez teljesen egyértelmű volt számomra, hogy zenész szeretnék lenni, persze ebben nagy szerepe volt a tanáromnak. Amikor mélyponton voltam és már azon gondolkoztam, hogy valami mást szeretnék csinálni, akkor mindig jött valami vagy valaki, aki megerősített abban, hogy maradjak a hangszeremnél. Ma már tudom, hogy zenélni a legjobb!

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy ma már a kollégám és barátom a volt tanárom Telenkó János. Az ő személye kisgyerekként teljesen elvarázsolt. Egyik nap behozta a fagottját az egyik órára és eljátszotta az esti mese főcímét. Azonnal beleszerettem a fagott hangjába és játékosságába.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Nincs kimondottan kedvenc zeneszerzőm vagy zenekari művem. Inkább a hangulatomtól függ, hogy éppen mit hallgatok. A legemlékezetesebb pillanatom eddig az volt, amikor az első koncertemen játszottam a zenekar tagjaként. Brahms:3. szimfóniáját játszottuk a Zeneakadémián. Körülöttem pedig ott ültek azok az emberek, akikre mindig is felnéztem. Egyszerűen fantasztikus élmény volt.

 

Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!

Türelem, jókedv, kreativitás.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Hogy egyszer a Carnegie Hall-ban játszhassak.

 

Említetted, hogy gyakran megfordult a fejedben, hogy nem ez a te utad. Ilyenkor mi volt a B terv, mi volt, ami a zenén kívül érdekelt?

Igazából minden érdekel. A pszichológián át a csillagászat, meteorológia, etológia, matematika, elméleti fizika, kvantummechanika, kriptográfia. Most a kvantumbiológiába szeretném beleásni magam. A B terv a nyomozói munka volt. Szerencsére a zenénél maradtam.

 

Tart még valamennyire a mester és tanítványa a szólamtársakkal? Gyakran kérsz tanácsot pl, vagy látnak el jó tanácsokkal? Át lehet lépni ezen a „megfelelési vágyon” valaha a volt tanárod felé, illetve magad felé is?

Mindenképpen. Nagyon összetartó szólamunk van. Bármilyen kérdéssel fordulhatok a többiek felé, mindig megpróbálunk megoldást találni. Ha valakinek bármilyen észrevétele van azt mindig építő jellegűen teszi. A mester és tanítványa viszonyban az egyik legfontosabb, véleményem szerint, a tisztelet. Ez nálunk kiválóan működik oda vissza.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi.

Számomra mindig egy nagy elismerést jelent, amikor koncert végén valaki gratulál. Persze amikor a nagy öregektől kapja ezt az ember, akkor ez még hatványozódik is.