Járdány Krisztián | Miskolci Szimfonikus Zenekar

Jelenlegi hely

Járdány Krisztián

Született: 
1982.11.11
Szólam: 
Fagott
Kedvenc színed: 
zöld
Kedvenc ételed: 
Habart bableves
Kedvenc italod: 
szörpök
Kedvenc filmed: 
Louis de Funes filmek
Kedvenc könyved: 
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Hangszer márkája, típusa: 
Püchner
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Talán inkább a zene talált meg engem. Nem volt zenész a családunkban, de mindenki nagyon szeretett zenét hallgatni. Óvodás koromtól tanultam zenélni és valahogy onnan már ez teljesen egyértelmű volt számomra, hogy zenész szeretnék lenni, persze ebben nagy szerepe volt a tanáromnak. Amikor mélyponton voltam és már azon gondolkoztam, hogy valami mást szeretnék csinálni, akkor mindig jött valami vagy valaki, aki megerősített abban, hogy maradjak a hangszeremnél. Ma már tudom, hogy zenélni a legjobb!

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy ma már a kollégám és barátom a volt tanárom Telenkó János. Az ő személye kisgyerekként teljesen elvarázsolt. Egyik nap behozta a fagottját az egyik órára és eljátszotta az esti mese főcímét. Azonnal beleszerettem a fagott hangjába és játékosságába.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Nincs kimondottan kedvenc zeneszerzőm vagy zenekari művem. Inkább a hangulatomtól függ, hogy éppen mit hallgatok. A legemlékezetesebb pillanatom eddig az volt, amikor az első koncertemen játszottam a zenekar tagjaként. Brahms:3. szimfóniáját játszottuk a Zeneakadémián. Körülöttem pedig ott ültek azok az emberek, akikre mindig is felnéztem. Egyszerűen fantasztikus élmény volt.

 

Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!

Türelem, jókedv, kreativitás.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Hogy egyszer a Carnegie Hall-ban játszhassak.

 

Említetted, hogy gyakran megfordult a fejedben, hogy nem ez a te utad. Ilyenkor mi volt a B terv, mi volt, ami a zenén kívül érdekelt?

Igazából minden érdekel. A pszichológián át a csillagászat, meteorológia, etológia, matematika, elméleti fizika, kvantummechanika, kriptográfia. Most a kvantumbiológiába szeretném beleásni magam. A B terv a nyomozói munka volt. Szerencsére a zenénél maradtam.

 

Tart még valamennyire a mester és tanítványa a szólamtársakkal? Gyakran kérsz tanácsot pl, vagy látnak el jó tanácsokkal? Át lehet lépni ezen a „megfelelési vágyon” valaha a volt tanárod felé, illetve magad felé is?

Mindenképpen. Nagyon összetartó szólamunk van. Bármilyen kérdéssel fordulhatok a többiek felé, mindig megpróbálunk megoldást találni. Ha valakinek bármilyen észrevétele van azt mindig építő jellegűen teszi. A mester és tanítványa viszonyban az egyik legfontosabb, véleményem szerint, a tisztelet. Ez nálunk kiválóan működik oda vissza.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. ☺

Számomra mindig egy nagy elismerést jelent, amikor koncert végén valaki gratulál. Persze amikor a nagy öregektől kapja ezt az ember, akkor ez még hatványozódik is.