Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Mivel édesanyám zongoratanárként dolgozott, s a nővérem is zongorázott, szinte automatikusnak tűnt, hogy én is ezt a kitaposott utat követem. Minden adott volt hozzá: hangszer, kotta, tanár... Kis ujjaimmal gyakran "pötyögtettem" az avasi templom harangjátékának dallamát, illetve a Himnusz részletét. A zeneóvodában is észrevették jó hangomat és hallásomat, ezért tanárom javaslatára édesanyámmal bementünk néhány hegedű órát megnézni az akkori Egressy Béni Zeneiskola tanáraihoz. Hegedűtanárom - és abban az időben még sokan mások is - a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapító tagjai között volt, általa beleláthattam a zenekari életbe, sőt Dr. Nádassy Lászlóné vezetésével vonószenekarban játszhattam. Már 1989-ben Tesszalonikiben szerepeltünk Trikolidis vezényletével! Főiskolásként pedig visszahívtak kisegíteni. Akkor Helsinkiben és Tamperében adtunk koncerteket. Életem első repülőútja! De szívesen emlékszem vissza a zánkai úttörőtáborban eltöltött zenekari fesztiválra is. Ezek mind-mind meghatározták pályaválasztásomat. Vonzott a közös élmény, a sok munkáért járó elismerések, no meg az utazások. A főiskola elvégzése után pedig volt perspektíva, hogy hol is dolgozhatnék... Ez egyfajta rang volt, ha valaki a Szimfonikusoknál dolgozhatott!
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Ahogy az előbb említettem a tanárom javaslatára választottam a hegedűt!
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Ilyen sok van. Hangulat kérdése is. De ha választanom kell, akkor az oroszok, szlávok: Csajkovszkij, Sztravinszkij, Dvořák, Muszorgszkij. Kedvenc művem? Puccini Toscája. Igaz, hogy a teljes operát a színház zenekarával játszottuk, de általuk szerettem meg az operát, mint műfajt. Tosca imáját olyan előadásban hallhattam, amitől - emlékszem - libabőrös lettem, és könnyek szöktek a szemembe. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni. De óriási élményt adott az egynapos madridi út is a tízperces próbájával Roman Zaslavsky-val, vagy említhetném Szergej Nakarjakovot és számtalan művészt....Továbbá a pulttársaimat, akikkel a próbafolyamatot és koncerteket végig élveztük. Szívesen olvasgatom ma is a kottatartó mappába felírt ún. aranyköpéseket.
Jellemezd magad 3 szóval!
Kitartó, lelkesedő, segítőkész.
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Hogy még egyszer Mika Eichenholzzal játszhassak, hitelesen közvetítsem a muzsikát a fiatalabb generációnak, és sokaknak nyújthassak maradandó élményt játékommal, játékunkkal.
Említetted, hogy rang volt a szimfonikusok között dolgozni. Mi változott szerinted?
A körülmények. Sajnos, ami alap szinten hiány, az begyűrűzik máshová is. Gondolok itt a növendék létszám csökkenésére, (borsodi viszonylatokról beszélek) a hegedű szak népszerűtlenségére, a későbbi megélhetés bizonytalanságára. A mai fiatalok nagy része nem szereti a kötöttséget, így nem köteleződnek el egy munkahely mellett. A kitartás és állandóság is gond, hisz egy szólamba beilleszkedni, rutint szerezni több év munkája. Így nem lehet egységes hangzást kialakítani.
Sok helyen jártál már a zenekar tagjaként. Melyik város, hangversenyterem… tette rád a legjobb benyomást és miért?
Számomra nagy élmény volt pályakezdőként belecsöppenni egy dél-koreai turnéba, ahol az utazástól kezdve a gigantikus hangversenytermekig minden lenyűgözött! Nagyon szerettem a berlini szabadtéri hangversenyeket, ahol a helyiek piknik kosárral a kezükben érkeztek a tó partjára. Az elmúlt időszakban pedig az edelényi kastély-koncertek és a diósgyőri vár-koncertek töltöttek el örömmel.