Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Már általános iskolás koromtól a zenekari és zenetanári foglalkozás volt az, amiben el tudtam magam képzelni. Valószínűleg azért is, mert a hangszeres játék ment a legjobban, ebben voltam a legtehetségesebb. A kecskeméti ének- zenei általános iskola elvégzése után egyenes utam volt a szintén abban az épületben levő zeneművészeti szakközépiskolába. Mindig is a kamarazene és a zenekari muzsika állt közelebb hozzám, ellentétben a szólóhangszeres műfajjal.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
A szüleim segítségével választottam a csellót, amelyet azóta sem bántam meg.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Nem nagyon tudok egy kedvenc szerzőt, művet megnevezni. Nagyon szeretem Bachot, de Csajkovszkij és Bartók is ugyanígy közel állnak hozzám. Legemlékezetesebb pillanat talán a Kalákával közösen adott koncert volt, 2016-ban Miskolcon.
Jellemezd magad 3 szóval kérlek!
Őszinte, alapos, segítőkész.
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Még sokáig egészségesen, örömmel muzsikálni, sok színvonalas produkcióban részt venni.
Említetted, hogy Kecskeméten folytattál zenei tanulmányokat. Mi hozott Miskolcra?
A főiskola és a főiskolai tanárom személye, ami Miskolcra hozott. Sikeres felvételi után itt végeztem el a főiskolai tanulmányaimat Iván Klára tanárnőnél.
Szintén elmondtad, hogy a zenekari munka érdekelt igazán mindig, nem a szólóhangszeres muzsikálás. Miért?
Már a zeneiskolában játszhattam kamarazenei és zenekari együttesekben. Ez a szakközépiskolai és a főiskolai tanulmányaim alatt még intenzívebben folytatódott, sokféle kamara összeállításban, szimfonikus- és vonószenekari együttesekben játszhattam, megismerhettem különféle korszakok, zeneszerzők műveit, melyek maradandó élményt nyújtottak és a kamaramuzsikálás, együtt zenélés örömét is. A főiskola alatt és után abban a szerencsében volt részem, hogy bekerülhettem a Reményi Ede Kamarazenekarba, és a Miskolci Szimfonikus Zenekarba, amely az akkori álmaimat valóra váltotta.
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J
Nem volt könnyű egy idegen városban letelepedni, beilleszkedni, de a kollégák a zenekarban és elsősorban a szólamban úgy érzem megkönnyítették ezt nekem, amit szeretnék utólag is megköszönni.