Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Bátyám, Gábor után én is hegedülni tanultam, majd az ő példáját követve választottam a mélyhegedűt vagyis a brácsát. Érettségi után egy hónapig helyettesítettem őt a budapesti MÁV Zenekarban, akkor eldőlt, mindenképp zenekari zenész szeretnék lenni.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Kicsit kényszerhelyzet volt, hegedűs maradok, ha nincs a középiskolában egy kellemetlen tanárom...
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Verdi Requiemje nagyon közel áll hozzám, Erich Bergel vezényletével csodálatos koncertünk volt még a 90-es években. Lamberto Gardellivel is épp oly feledhetetlen volt 92-ben Cezar Frank d-moll szimfóniája. Operák közül Puccini Bohémélete, amelyet a pályája kezdetén lévő Fabio Luisi vezényelt 1988-ban Lancianoban, életem első külföldi zenei táborában. A Bartók Concerto mindig nagy élmény. Sorolhatnám tovább is, hiszen rengeteg zseniális szerző van...
Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!
Kreatív, megbízható, segítőkész.
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Örülnék, ha első unokám, Blanka is megszeretné a zenét, s ebben aktívan segíthetném.
Budapesthez köthető tehát az első zenei élményed. Mi hozott Miskolcra, s a miskolci Zenekarhoz?
Debrecenben születtem s tanultam, ott ismerkedtem meg férjemmel az egyetemi évek alatt. Ő miskolci, így nem volt kérdés, hogy én költözöm ide.
Néhány éve készült egy kritika az egyik budapesti koncertről, ahol a zeneszakértő kifejezetten kiemelte a brácsa szólam hangzását. Ritka az ilyesmi, hogy a brácsát emelné ki egy kritikus. Mit gondolsz mi a Miskolci Szimfonikus Zenekar brácsa szólamának „titka”?
Egy “csónakban evezünk”, így egy-egy nehezebb állás esetén egyszerre mozdul minden lapát illetve vonó, s így jól tudunk kikerülni a “viharból”. Amikor mindenki egyet akar, koncentráltan figyelünk magunkra, s a többi zenészre.
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. ☺
Sajnos, a szakmai “ártalom” minket is elér, sok-sok fájdalom halmozódott fel a vállamban, gerincemben, azon gondolkodtam, milyen más területen tudok tovább dolgozni. Öt évvel ezelőtt elvégeztem egy Bowen kurzust, amelyen olyan technikát sajátítottam el, amely megszüntette ezeket a problémákat. Így örülök, hogy tavaly a zenekarban ünnepelhettem munkám 25. évfordulóját.