Mesélj kicsit magadról kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Muzsikus családból származom, a zene kitöltötte az életünket, mégis csak közel 14 évesen lettem igazán elkötelezett, amikor hallottam egy kiváló ifjúsági zenekart, a mai Zuglói Filharmónia elődjét. Akkor már tudtam, hogy a zenekari játék, később pedig a karmesterség a jövőm.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
A kezdeti zongoratanulás után zenekari hangszert akartam választani, fuvola vagy klarinét jött szóba, végül is kis családi nyomásra a fuvola mellett döntöttem.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Legemlékezetesebbek azok a művek, melyeket először játszhattam. A gimnáziumi zenekarban Mozart: 543-as Esz-dúr szimfóniáját, majd 1967-ben a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaként Ravel: Daphnis és Chloé című remekét.
Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!
A világra mindig nyitott művész.
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Azt hiszem, szinte minden teljesült, talán karmesterként néhány mű elvezénylése, ami eddig még kimaradt.
Muzsikus családba született, szülei Antal István zongoraművész és Szokolay Dóra zenei rendező. Zongorázni, fuvolázni, nagybőgőzni és ütősökön tanult játszani. Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte fuvola szakon. Ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább, ahol 1970-ben és 1971-ben fuvola és karnagy szakon diplomázott, majd a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytatta karmesteri tanulmányait.
Zenészi munkáját a Magyar Állami Hangversenyzenekarnál 1967-ban kezdte fuvolásként, amit 1986-ban fejezett be. Zenekari munkája mellett létrehozott egy, a nevét viselő fúvósötöst, amellyel rendszeresen kamarazenélt, és több kortárs művet mutatott be. Zenekari zenész pályafutása mellett hamarosan elindult karmesteri karrierje is. 1974-ben Mura Péter meghívására a Miskolci Szimfonikus Zenekar másodkarmestere lett, majd 1985-től a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekarnál dolgozott. 1983-ban a Budapesti Kórus kérésére elvállalta el az együttes karigazgatói posztját, és ezt 2002-ig látta el. 1986-ban az Állami Hangversenyzenekarnál lett betanító karmester, majd 1990 óta a Nemzeti Filharmonikusoknál a Nemzeti Énekkar karigazgatója volt, és maradt 2016-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. A posztot Somos Csaba vette át tőle. Közben többször vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat és más hazai és külföldi zenekarokat. Nyugdíjas éveiben szabadúszó dirigensként működött tovább. Karmesterként szinte miden európai országában megfordult, Ázsiában Kínában és Japánban. Közreműködésével több lemez- és CD-felvétel készült (Hungaroton, Naxos, Portugalsom). 2018 második felétől annak a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak a művészeti vezetője lett, amit addig 58 alkalommal vezényelt.
Zenepedagógusi munkát is végzett, 1988-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, -illetve Egyetem tanára, de tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Szent István Zeneművészeti Szakiskolában is.
2018 júniusában újra a Miskolci Szimfonikusok élére állt, Gál Tamást váltotta a művészeti vezetői székben.