A Genesis gitárosa, Steve Hackett látogat Miskolcra vasárnap. A Miskolci Szimfonikus Zenekarral és a Djabe együttessel lép közösen színpadra, hogy egy egyedülálló, megismételhetetlen közös koncerttel nyűgözze le a miskolciakat. Steve Hackett olyan világsztár, aki készségesen beszél emlékeiről, véleményéről, sőt a magyar zenéről is.
– A Genesis máig legenda. Előnyére vagy hátrányára változott a zeneipar azóta?
– Az 1980-as évekre nehéz lett azt a fajta zenét játszani, amit a Genesis csinált a hetvenes években. A zeneipar ugyanis a kísérletező felfogás ellen dolgozott akkoriban. Mára ismét energiaként ismerik el a progresszív zenét, melynek egészséges követői vannak.
– Sokkal több szólólemeze jelent meg, mint a Genesissel. Zenekarban jobb létezni vagy szólóban?
– Élvezetes és érdekes tapasztalat volt együttesben zenélni, de az utóbbi időben jobb szeretem magam gyártani az albumokat, mert több szabadságom van kísérletezni és teljesen kifejezni kreativitásom.
– Meséljen az első zenei élményéről. Mikor és milyen impresszió hatására döntött a zenész élet mellett?
– Sokfajta zenét kedveltem gyerekkorom óta. A Shadowstól kezdve a Rolling Stoneson át Mario Lanza hangjáig, Ravel Bolerójától Segovia gyönyörű Bach akusztikusgitár-interpretációjáig. Mindezek a szempontok vezettek a zenei pályára.
– Egészen más világ volt a ’70-es évek, vagy ahhoz képest a ’80-as is. Milyen emlékei vannak azokról az évekről, évtizedekről egy világhírű gitárosnak?
– Mindig is élveztem az utazást. Azt, hogy különböző kultúrákkal, emberekkel találkozhatok. Néha hosszú, akár kilenchónapos turnéra is utazott a Genesis, ami sokat adott, de ki is merített minket.
– A progresszív rockzenétől milyen úton jutott el a jazz világához? Jó zene és rossz zene létezik, vagy vannak műfajok is?
– Nem mondanám egyik vagy másik zenére, hogy jó vagy rossz. Ez ízlés kérdése. Éppúgy élvezem a dzsesszt és a rockot, ahogy a klasszikust, a népzenét, az etno-folkot, a bluest és sok más zenét is.
– A magyar zenéről mi a véleménye?
– Nagyon érdekesnek találom a magyar zenét. Erős tradíciója van a gyönyörű, egyben innovatív klasszikus zenének, ahogyan érezhető a cigányzene és a hagyományos népzene befolyása is a kísérleti dzsessz felfedezése közben. Az említett elemek közül sok egybeolvad, ami kíváncsivá tesz.
– A magyar Djabe együttessel érkezik Miskolcra. Több éve dolgoznak együtt. Hogyan kezdődött a kapcsolat?
– Először Égerházi Attilát ismertem meg a Djabeből, mert ő forgalmazta Magyarországon az albumaimat, később pedig fellépéseket szervezett nekem Budapesten. Rajta keresztül ismertem meg a Djabet. Körülbelül tíz évvel ezelőtt vendégszerepeltem először az együttesben a londoni Spits klubban. Folyamatosan pedig hat éve játszom velük, évente. Élvezem a közös zenélést. Szabad és újító felfogásban zenélnek. Számos ország speciális hangszerein játszanak, egybeolvasztva a különböző hangzásokat. Hidat építenek a dzsessz, a rock és a tradicionális zene közt. Muzsikájuk felszabadítja a lelket, és gondolatot ébreszt, inspirál. Ráadásul a Djabe minden tagja nagyon rendes srác, nagyszerű velük dolgozni. A közös munka mindig jó szórakozás, és gyümölcsöző tapasztalatot ad.
– Milyen tanácsokkal látná el a mai fiatalokat?
– A zenehallgató fiatalság jó, ha mindig nyitott elmével közlekedik. Sokféle zenét kell hallgatni, előítélet nélkül. Elvonatkoztatva attól a tehertől, hogy mi éppen a divat. Ezt követően már egyénfüggő, hogy ki mit választ, hiszen mindenkinek megvan a maga preferenciája. A fiatal zenészeknek, zenekaroknak pedig azt üzenném, hogy inspirálja őket az, amit csinálnak. Igazán élvezzék is a zenélést, mert a lelkesedés másokra is átragad, és ettől tele lesznek energiával. Fontos emellett, hogy a visszautasítás ne kedvetlenítse el őket. Menjenek vissza, és mutassák meg mindenkinek, milyen sokat érnek.
Many thanks.
Best wishes,
Steve Hackett
Kiss Judit, minap.hu