A koncert összefoglalása lehetne ennyi: két és fél óra masszív, szünet nélküli zenélés…, "kritikaként" pedig talán az is magáért beszélne, ha mindössze azt írnánk: nem éreztük annyinak. A ráadás meg ráadásul még "időtlenebbé" lett, a szólók fergetegesre sikerültek, a dobos pl. olyat dobolt, hogy az már jóval több, mint evidencia. A jubiláló miskolci szimfi, a Genezis gitárosa, a Djabe… és sokan mások A Djabe zenekarnál vendégeskedett Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa, együtt pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar 50. jubileumi évadának vendégművészei voltak Miskolcon, a Művészetek Házában. Nem, nem tájoltuk el magunkat, pontosan így történt. Aki ismeri a szakmai körökben legjobb vidéki együttesként aposztrofált ,,miskolci szimfit”, abban nem is merül fel a tévedés lehetősége, hiszen Kovács László karnagy vezetésével hosszú évek óta visznek egyfajta jazz-irányú könnyűzenei vonalat: KLAZZ-koncertjeiken a nemzetközi és a hazai jazz-élet nagyjaival muzsikáltak már együtt. Minden ilyen összeállásnak remek ,,összjáték” - szimfonikus zenekari aláfestéssel ,,szelidíitett”, jazz-zel ,,felszabadított”, finom, játékos muzsika - lett a ,,vége”. Nem csak amolyan – ha már zenés a közeg – szólamként, de felejthetetlen az egyik legutóbbi ilyen alkalom, - amikor a Klazz Brothers-el és Maria Markesini énekesnővel a könnyed jazz és az ismert filmslágerek szimfonikus egybeolvadásából született (nagy szavak és nagybetű felvállalva) az Élmény. (Szomorú intermezzóként jelzem csak, hogy nem volt teltház. Míg mi oda igyekeztünk, a nép a Népkertbe özönlött, ahol sokkal "könnyebb könnyűzene" várta a közönséget – nem írok együttesnevet, mert a cél nem a műfajok összehasonlítgatása vagy bármelyik könnyűzenei formáció megbántása, egyszerűen csak sajnálom, hogy nem volt ott a koncerten az egész világ, mert azóta már biztos más lenne… Ilyen élmény nem adatik minden nap… A szimfonikus zenekar könnyűzenei irányáról szólva nem hagyhatjuk ki a Joplin-ragtime feldolgozásokat, melyek egy ideig az újévi koncertek várva várt ráadásszámai voltak, aztán mintha eltűntek volna a műsormenüből (még szerencse, hogy CD-n búban-örömben elővehető J), most azonban újra előkerültek egy ,,bohókás” hangversenyen, ahová a 4 for Dance táncos csapatot hívták vendégül. A vidám ragtime zenei anyag igazi csemege… "Mokány fickók” fúziója Hogy visszatérjünk az írás kindulópontjaként szolgáló koncerthez: a szimfi itt nem főszereplőként működött közre, csak a vonósszekció néhány tagja muzsikált együtt 2-3 szám erejéig az emblematikus gitárossal, ezzel is színesítve, felemelő pillanatokkal gazdagítva az egyébként sem szürke programot. A főszereplő természetesen a Genesis gitárosa volt, aki a jazz világába kalauzolta el a közönséget… S egyenrangú "mellékszereplő" (hiszen főszereplő csak egy lehet, különben nincs értelme a "fő”-nek) a Djabe együttes, akikről Steve lazán csak így nyilatkozik: "A legjobb zenekar, akikkel valaha játszottam." A Djabe zenéjében etno és dzsessz elemek keverednek fergeteges rock témákkal, s műfaji jelzésük szerint a ,,jazz/world fusion” elsőszámú hazai képviselői. Hagy mutassam be őket a zeneiparban nálam sokkal jártasabbaktól kölcsönvett idézetekkel! Természetesen olyan gondolatok ezek, melyekkel hallgatóként azonosulni tudok. "Hogyan szól a magyar dzsessz? Végy hét mokány fickót, akik lágy, kellemes jazzt játszanak, és öntsd le őket néhány vödör magyar paprikával. Adj egy kis Kelet-európai folk érzékenységet hozzá, kifejezetten magyar hegedűvel. A zsúfolt Rochester International Jazzfestivál 2004 Big Tent közönsége ezt mindegy cseppig felzabálta." - írta Jeff Spevak ( Democrat and Chronicle). "A Djabe mindent tud a zenéről, amit tudni lehet. Ezt bizonyítják a kompozíciók is, a gondosan felépített darabok, precízen kiszámított szólók. Humor és lírai szelídség, felszabadult, sodró lüktetés és érzelmesség váltakozik anélkül, hogy egy pillanatra is érzelgősségbe csapna át." (Neltz János, Magyar Rádió. "Nem nehéz rájönni, miért a Djabe a vezető magyar jazz/world fusion zenekar. A zenéjük buja zenei textúrákkal, esdeklően gyönyörű melódiákkal van feltöltve…" (Rochester Citynews) Maga Steve Hackett is – mint egy interjújából kiderül - izgalmasnak találja, ahogyan a különböző műfajok keverednek. Rá is jellemző gyerekkorától a színes zenei ízlésvilág: ,,A Shadowstól kezdve a Rolling Stoneson át Mario Lanza hangjáig, Ravel Bolerójától Segovia gyönyörű Bach akusztikusgitár-interpretációjáig… Éppúgy élvezem a dzsesszt és a rockot, ahogy a klasszikust, a népzenét, az etno-folkot, a bluest és sok más zenét is.”S tetszik neki a Djabe zenéjéből – akár tudatosan, de ha tudat alatt is – elősugárzó magyar autentikus népzene. Teltházakra fel! De hagy térjünk vissza még pár mondat erejéig a félévszázados Miskolci Szimfonikus Zenekarhoz, mely 1963 novemberében alakult, s lett a régió egyetlen hivatásos, nemzeti kategóriás nagyzenekara. Ünnepi koncertjeik közül már több lement – a jubileumi nagykoncerten pl. Dohnányi: Ünnepi Nyitánya mellett Oláh Kálmán: Hungarian Moods for cimbalom and orchestracímű műve is elhangzott, ismét csak zenei ,,kitekintést” engedélyezve a hallgatóságnak – a 30 éve a zenekar élén álló Kovács László karnagy vezényletével. Egy hangversenyen – mely a Múzsa csókja költői koncert címet viselte, olyan zeneművek csendültek fel, melyeket irodalmi alkotások ihlettek – ezeket László Zsolt miskolci származású színművész prózában is megidézte. És izgalmas a folytatás is: Rost Andreával, hagyományos karácsonyi és újévi koncerttel, az évad vége felé pedig – ismét a KLAZZ koncertek sorozatban - Nyári Károly (Lyra-díjas magyar jazz-zongorista, énekes, dalszerző, előadóművész) ,,Love Story” koncert show. S bár nem hiányzik egy írás végére ún. ,,farkinca”, azért – akár a születésnap kapcsán is - muszáj leírnom, mit is kívánok lokálpatriótaként, a Miskolci Szimfonikus Zenekart szerető, tisztelő, elismerő - s amint már kiderülhetett, zenei ,,áttünéseit” különösen kedvelő - ,,drukkereként”:teltházakat! Mert megérdemlik – megérdemeljük! STEVE HACKETT ÉS A DJABE A Djabe együttessel való találkozásáról így nyilatkozott Steve Hackett (minap.hu) "Először Égerházi Attilát ismertem meg a Djabétől, mert ő forgalmazta Magyarországon az albumaimat, később pedig fellépéseket szervezett nekem Budapesten. Rajta keresztül ismertem meg a Djabet. Körülbelül tíz évvel ezelőtt vendégszerepeltem először az együttesben a londoni Spits klubban. Folyamatosan pedig hat éve játszom velük, évente. Élvezem a közös zenélést. Szabad és újító felfogásban zenélnek. Számos ország speciális hangszerein játszanak, egybeolvasztva a különböző hangzásokat. Hidat építenek a dzsessz, a rock és a tradicionális zene közt. Muzsikájuk felszabadítja a lelket, és gondolatot ébreszt, inspirál. Ráadásul a Djabe minden tagja nagyon rendes srác, nagyszerű velük dolgozni. A közös munka mindig jó szórakozás, és gyümölcsöző tapasztalatot ad.” Dobos Klára, www.koncert.hu
