A 2013-2014-es évadunk legnagyobb szabású turnéja az a Kínában töltött közel három hét volt, melyre december 19-én indultunk Miskolcról.
Budapest-Isztambul-Peking útvonalon haladva úgy érkeztünk meg a kínai fővárosba, hogy szinte eltűnt egy nap az életünkből. A török pilótákat dicséret illeti. Zökkenőmentesen emelték fel és tették le a hatalmas gépet oda és vissza egyaránt. Sötétből sötétbe csöppentünk és még folytatnunk kellett a repülést első koncertünk helyszínére Yinchuanba. A zenekar szét volt osztva két repülőgépre. A reptéri átvizsgáláskor elvettek minden folyadékot, öngyújtót. Komolyan vették a motozást, még a cipőt is le kellett vennünk.
21-én az első koncertünk egy hatalmas stadionban volt, közel négyezer néző előtt. Bár idegen lehetett nekik a mi európai zenénk, nagyon figyelmesen hallgatták és rendre hangos tetszésnyilvánításban törtek ki.
A turné elején kaptunk egy kis időt a fárasztó út kipihenésére, városnézésre. (Később ebből merítettünk erőt, amikor minden nap más városban adtunk koncertet.)
December 23-án „bebuszoztuk Pekinget” és sok érdekességet, szépséget láttunk a kínai kultúrából. A Tiananmen téren idegenvezetőt kaptunk, akitől sok mindent megtudtunk. Beszélt a hatszáz éves „régi Parlament” épületéről. Láttuk Mao Ce-tung hatalmas képét,aki ezen a téren kiáltotta ki a Kínai Népköztársaságot 1949-ben. A Tiltott Városban - melynek bejárásához három nap is kevés- lakott régen a császár 200000 fős személyzetével. Azért van „csak” 9999 szoba, mert a teljesség, a kerek egész szám - a hívők szerint- kizárólag Buddhát illeti. 2000 ágyast tartott a császár, a férfiakat durva módszerrel kasztrálták. Aki bekerült a városba, soha ki nem léphetett onnan. Az élelmet beadták a városkapun…
A Nagy Fal (egy szakaszának) megmászása nem volt kis feladat, de a fentről elénk táruló látványért megérte.
A szállodától gyalog negyven percre volt a Mennyei Templom és parkja (1998-ban ez is felkerült az UNESCO Világörökség –listájára), ahol a kínaiak éppen szokásos társadalmi életüket élték: karaoke, néptánc (többen be is álltunk hozzájuk), tájcsi, különböző táblajátékok, lábtengó, ping pong, zenélés, kézműveskedés… Itt volt egy kis idő szuveníreket vásárolni.
A Szenteste kissé szomorkás hangulatban telt, különösen a távol lévő családtagok hiányoztak. A modern technikának köszönhetően mindenki, aki tehette skype-on vagy Viber-en keresztül igyekezett „együttkarácsonyozni” az otthoniakkal. (Kínában egyébként nincsenek közösségi portálok, mint facebook vagy youtube.)
Dalian kikötővárosában egy teljesen új, frissen átadott, harmincemeletes szállodában szálltunk meg. Jó volt látnunk, hogy a kínaiak óriásplakátokon hirdették a koncertünket. A” feles műsor „(első félidőben magyar szerzők művei, másodikban filmzenei program: Csillagok háborúja, Schindler –listája, Titanic, Karib-tenger kalózai és a többi) nagy sikert aratott.
Egy helyi hozzáértő ember szerint az előttünk játszó Royal Filharmonikusoknak nem tapsoltak ennyire, mint nekünk.
December 26-ától felgyorsultak az események. Innentől kezdve nem volt időnk szétnézni a városokban, mert a napirendünk ekképp nézett ki: több óra hosszat repültünk, majd szállás elfoglalás, utazás a koncert helyszínére, főpróba, este koncert, éjjel buszozás vissza a szállodába. Másnap ugyanez, esetleg kis kellemetlenségekkel tarkítva. A bőröndök szinte valamennyi reptéren sérültek. Az óriási termek és az öltözők fűtetlenek voltak, a mellékhelyiségekben „pottyantós WC” állt rendelkezésre. Az új építésű szállodák szobáihoz angol WC –t építettek, de papírt nem volt szabad beledobni, mert eldugult. ( Egyik éjjel a 25. emeletről kellett lemenni a földszinti mosdóba, szerencsére a lift működött.) Csapvizet csak forralva ihattunk, ezért a vízforraló és a jázmintea a szobák alapfelszereléséhez tartozott. A 4-5 csillagos szállodák hallját karácsonykor rénszarvasos szán, fenyőfa díszítette. Az egyik aulában versenyzongora állt. A zenekari tagok kisebb csoportja éjjel birtokba is vette a hangszert és amolyan európai buli hangulatot varázsolt zenével, tánccal, énekkel. „Így mulat a magyar!”A kis kínai személyzet, sőt szállodai vendégek nem győzték kamerázni. Bármilyen kérdéssel fordulhattunk a portásokhoz. Egyszerre hárman-négyen igyekeztek segíteni, de mivel egyikük sem tudott semmilyen európai nyelven- mi pedig „nem beszélni kínai”-, így maradt a nemzetközileg is elfogadott és az út végére tökélyre fejlesztett testbeszéd.
Cigarettázók „paradicsoma” az ország, tekintve, hogy a szobákban, liftben, pályaudvaron, mindenhol szabadon lehetett dohányozni.
Eme felfedezéseinket Jinantól Dezhouba érve tettük. Ahonnan továbbszáguldottunk Wuhanba. A 300km/h-val haladó gyorsvonat öt és fél óra alatt tette meg a távot. Olyan érzésünk volt, mint a repülőn: TV, WC, a menetiránynak megfelelően gombnyomásra forgatható ülések.
Ismét csekkolás és érkezés a szállodába. Ebben a városban a koncertteremben uralkodó hideg miatt a hangszerek repedtek, törtek. Wuhanban a 27. emeleten, forgó panoráma étteremben fogyaszthattuk el az ételeket. Mindig mindenki talált magának ehetőt. Az is, aki az ínyencségekre, tipikusan kínai ízekre vágyott és az is, aki az európaira emlékeztető ételeket merte csak megkóstolni. A hosszú út során természetesen akadt ételmérgezéses panasz jócskán, de ezek néhány nap alatt elmúltak.
2013 szilveszterét Changshában töltöttük. Éjfélkor a szálloda aulájában közösen, fúvóskollégák zenei kíséretével elénekeltük a magyar himnuszt. Pezsgővel koccintottunk és megható, s egyben ünnepélyes keretek közt átléptünk a 2014-es évbe. Szinte valamennyi hangversenyünk telt ház előtt zajlott, ami estéről estére több ezer embert jelentett. Sinjen gvaj lö (fonetikusan), azaz „Boldog új évet!” Ezt a koncertek végén felállva kívántuk a közönségnek. Erre mindig önfeledt, forró, lelkes ováció volt a válasz és sok ráadásszám részünkről.
Chengdu a Himalája aljában fekszik. Enyhe az idő, de nagy a szmog. Mintha állandó köd lenne. Évente minimális eső esik csupán. Megmaradt ez a hely az emlékezetemben, mert itt meleg volt a koncertteremben!!! Talán nem véletlenül itt adtuk az egyik legsikeresebb koncertünket. Végre nem volt jégcsap a kezünk, nem „lobogtak” a kották a huzattól. Így élvezet volt muzsikálni.
2014.január 3-án Guangzhouban ismét kaptunk egy szabadnapot az „utolsó nagy hajrá” előtt. Az óriási távolságok miatt városon belül is taxiztunk. Brit gyarmatosok laktak itt régen, ezért a parkban található szobroknak európai kinézetük, arcberendezésük volt. Találtunk egy katolikus templomot (!), melyet Lourdes-i Szűz Mária tiszteletére emeltek. Még állt a karácsonyi jászol az oltár előtt. A Gyöngy folyó (Pearl River) partján sétálgatva ismét láthattuk, mennyire szeretnek közös programokkal, sporttal, kórusénekléssel, tánccal kikapcsolódni a kínai emberek. A fellépés nagy sikerrel zárult. A szállodában rajtunk kívül egy német jazz kórus és argentinok is megszálltak. Koncert után velük lehetett beszélgetni, ismerkedni.
A 25 fokos kellemes klímából és szép környezetből -melyben végre levethettük a nagykabátot- (ismét két repülőre szétosztva) elindultunk Shanghaiba. Nem várt izgalmak adódtak: valaki lemaradt közülünk az induláskor, ám egy harmadik géppel utolért bennünket.
Shanghai legnagyobb termében játszottunk. Fotózkodtunk az óriásplakátunk előtt, autogramot osztottunk, kivonult a helyi TV. Megtisztelte jelenlétével az eseményt a helyi magyar konzul, aki fogadást adott számunkra a hangversenyt követően. Vendéglátóinktól kaptunk ajándékba palackos vizet (nagy kincs!) és evőpálcikát. Hihetetlen az élet! Január 4-én összetalálkoztunk egy pesti és egy debreceni szimfonikus zenekarral. Ez idő tájt Miskolcon, a zenekar otthon maradt, kisegítőkkel kibővített része épp újévi koncerteket adott a Művészetek Házában. Gondoltunk rájuk a nagy távolból.
2014.01.05. Shanghai - Peking
Hajnali négy órakor indulás a reptérre. Ez volt a „legek napja”:
A legkorábban indultunk, a legtovább vártunk a bőröndjeinkre a reptéren, a legtöbb bőrönd sérült, a legmesszebb volt a koncerthelyszín, a „legfontosabb koncert”, a legfáradtabb a társaság…
Mindehhez még új műveket is kértek, amit csak nekik, csak ott még el kellett játszanunk.
Január 6. Pekingből vissza gyorsvonatozás Sanghaiba, majd 23.15-kor indulás Európa felé, 5.30-kor érkezés Isztambulba,8.50-kor indulás Budapestre,9.50-kor érkezés Budapestre, majd busszal haza Miskolcra.
Gyors statisztikai áttekintés a számok tükrében:
19 nap - 10 koncert-10 város - 11 repülés- több mint 70 zenész- megközelítőleg 40 000 km.
Mindez 2013-2014 fordulóján történt. Hála Istennek épségben hazaértünk és néhány nap alatt visszaálltunk a mi európai időzónánkra, visszazökkentünk a régi kerékvágásba. Friss élményekkel feltöltődve folytattuk az évadot, közönségünk szolgálatát, szórakoztatását.
Írta: Zsekov Éva Mónika