„A gordonka nagy méretű hangszer, ezért kihívást láttam benne.”
Miskolc. Nem túlzás azt állítani, hogy Várdai István ifjú gordonkaművész személyében igazi világsztárt köszönthetünk Miskolcon december 11-én a Művészetek Házában, a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenyén.
Sosztakovics II. gordonkaversenyét fogja játszani Miskolcon. Szereti ezt a művet?
Várdai István: Nagyon régóta szerettem volna már eljátszani ezt a gordonkaversenyt. Tanulni ugyan már tanultam, de előadni még nem volt alkalmam. Úgy jellemezném leginkább, hogy szélsőséges darabról van szó, ami nagy kihívást jelent a szólistának és a zenekarnak egyaránt. Teljesen más, mint az I. gordonkaverseny. Nem is nagyon hallani a koncerttermekben, mert a lüktetése nem mozdul, az egész darab 100-as metrumú. Érzelmi síkon viszont hatalmas mű. Érzelmi hegycsúcsok és hullámvölgyek váltják egymást benne. Egyszóval nem show-darab, a befejezése is kicsit furcsa. Az egyetlen mű, aminek kissé cinikus, halk lezárása van.
Úgy tudom, a Miskolci Szimfonikus Zenekarral most játszik majd először.
Várdai István: Igen. Sokat hallottam már a zenekarról, sok jót. Gál Tamás karmestert már ismerem, hiszen sokáig volt a pécsi Pannon Filharmonikusok karnagya, én pedig pécsi születésű vagyok, ott nőttem fel. Végül is örülök, hogy ez a koncert a miskolci szimfonikusokkal létrejött. Ez lett volna a májusi közös hangversenyünk a budapesti Művészetek Palotájában, ami végül elmaradt. De örülök, hogy elmehetek Miskolcra, ott leszek néhány napig, próbálunk, és remélem, hogy nagyon szép koncert lesz. Januárban Pécsett játszom ezt a gordonkaversenyt az Orosz Nemzeti Zenekarral.
A zenész számára vannak fontos koncertek és kevésbé fontosak? Vagy a miskolci hangversenyre is ugyanúgy készül, mintha a világ leghíresebb koncerttermében lépne föl?
Várdai István: Számomra minden koncert egyformán fontos. Mindig a darab megvalósítása az első, hogy az a mű milyen lehetőségek kiaknázására alkalmas. És az, hogy a darab értő fülekre talál-e. Hiszek benne, hogy a miskolci közönségnek átjön.
Ön sok versenyen szerepelt sikeresen, legutóbb megnyerte az ARD Nemzetközi Csellóversenyét Münchenben. Fontosak az eredmények?
Várdai István: Mindig is nagyon hasznosnak tartottam a versenyre való jelentkezést és felkészülést. A versenyek tulajdonképpen hasonlítanak a fesztiválokra, csak itt értékelik is a zenészeket, amolyan kritikus tükröt tartanak az ember elé. Szakmai szempontból kiemelkedőek ezek az események, hiszen nagyon sokat lehet tanulni. Főleg akkor volt ez fontos számomra, amikor még magam is diák voltam. A versenyek azonban nagyszerű lehetőségeket kínálnak a nemzetközi kapcsolatok építésére is. A koncertező művészeknek ez nagyon fontos, hiszen Magyarország „kis piac”, külföldre pedig azokat a zenészeket hívják, akikre a rangos versenyeken felfigyelnek.
Miért a gordonka lett a hangszere? Nem szeretett volna zongorista lenni, mint a szülei?
Várdai István: Talán 7–8 éves lehettem, amikor a szüleim elvittek egy hangszerbemutató koncertre. Közben figyelték, hogy melyik hangszer kelti fel az érdeklődésemet. Egyet nem akartak: hogy én is zongorista legyek. Aztán valahogy a gordonkának megfogott a hangja. Meg az, hogy nagy méretű hangszer, ezért kihívást láttam benne. Aztán érdekes dolog történt. Valahogy úgy nőttem, úgy alakult a testalkatom, hogy az a csellózáshoz épp megfelelő lett. Azt nem tudom, hogy azért-e, mert gordonkázom, de úgy tűnik, nagyon szerencsés választás volt.
Ön nemcsak koncertezik, de tanítványai is vannak. Hogy érzi magát a tanári szerepben?
Várdai István: A tanítás azért nehéz, mert nem lehet ugyanolyan módszer szerint oktatni mindenkit. Mindig az adott növendéknél, az adott helyzetben kell megtalálni a probléma okát, ami természetesen hatással van az egész munkára. Ha technikai jellegű a probléma, akkor azt vissza kell fejteni egészen a gyökerekig. De olyan is előfordul, hogy tudatalatti félelmek, görcsök akadályozzák valamelyik zenészt. Ilyenkor el kell érni, hogy objektívan lássa a helyzetet, lépjen ki önmagából, és csak az adott problémával foglalkozzon.
Sokat utazik a koncertek miatt. Szereti ezt az életformát?
Várdai István: A próbák és hangversenyek mellett mindig van egy kis idő városnézésre. Szeretek megismerkedni azzal az országgal, várossal, ahol éppen járok. Az utazás órái alatt pedig szívesen olvasok vagy filmet nézek. De egyéb szórakozás is aktuális lesz lassan. Lakásfelújításba fogok. Ha szívesen csinálja az ember, akkor az is szórakozás.
Hegyi Erika
khe@eszak.hu
Névjegy:
Várdai István
- 1985-ben, Pécsett született.
- A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Mező László, a bécsi Zeneakadémián Reinhard Latzko növendéke volt.
- 2010 őszétől Németországban, a Kronberg Akadémián Frans Helmerson növendékeként folytatta tanulmányait, 2013-tól a világhírű intézmény oktatója.
- Több nemzetközi verseny díjazottja, nyertese.
- 2014-ben megnyerte az ARD Nemzetközi Csellóversenyét Münchenben.
- Fellépett már Európa szinte minden fővárosában, de Kínában és Japánban is.
- 2014 novemberében a Brilliant Classics kiadónál megjelent CD-jén Csajkovszkij-műveket szólaltat meg.
Hangszere egy 1720-ban készült Montagnana cselló.